Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A madarak nyelve

A MADARAK NYELVE

 

Élt egy ember, Li Tha Csinek hívták, és értett a madarak nyelvén. Megy, mendegél egyszer ez a Li Tha Csi, és látja ám, egy varjú repül arra, és így kiált oda neki:
- Kao, kao! Gyerünk, gyerünk!
Követte hát a varjút, és egyszer csak megpillantott egy nagy darab húst. Nosza felkapta, és levest kezdett főzni magának.
Odalépett hozzá ekkor egy ember, és szemére lobbantotta, hogy levágta a tehenét.
S Li akárhogy is mentegetőzött, az idegen a városba hurcolta, a bíró elé, és Li elmagyarázta a bírónak, hogy is történt a dolog.
- Rendben van - így a bíró -, ha csakugyan értesz a madarak nyelvén, akkor mondd meg, mit kiáltoz az a galamb, amelyik ott ül azon a fán.
- Azt mondja, belegabalyodott a pókhálóba.
Odamentek, megnézték: csakugyan belegabalyodott a pókhálóba.
- Ezt te láthattad is - vélte a bíró.
S minthogy már beesteledett, és valamennyi madár elröpült, a bíró megparancsolta, hogy Lit zárják reggelig a tömlöcbe.
A börtönben pedig az ablakon át Li térdére pottyant egy fecskefióka a fészekből. Li a saját nyálával etette meg, és mivel nem tudta visszarakni a fészekbe, a mellére tette.
Másnap, amikor ismét a bíró elé vezették, a bíró ezt mondta neki:
- No, jól van. Egy fecske kering feletted, és kiáltoz. Ugyan mit mond?
- A fiókáját kéri vissza: ugyanis bepottyant hozzám a tömlöcbe, és most vissza kéne tenni a fészekbe.
Ekkor mindketten odamentek a fecskefészekhez, és mihelyt Li visszarakta a fiókát a fészekbe, odarepült a fecske, és hangos csicsergéssel köszönetet mondott Linek, azzal elhallgatott.
A bíró ekkor így szólt:
- Ilyen ember valóban nem követhet el semmi rosszat.
És szabadon engedte Lit.