Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A középút tana

A Théraváda buddhizmus páli kánonja a "középút" kifejezést Buddhának tulajdonítja, aki a Nemes nyolcrétű ösvényt magyarázva beszélt a mérsékletesség és az érzéki élvezet közötti szélsőségek közötti útról. A késő páli irodalomban is használják a "középút" kifejezést, amely ebben az összefüggésben a függő keletkezésről szóló tanításra vonatkozik.

 

 Nemes nyolcrétű ösvény

A páli kánonban a középút (maddzsimá-patipadá) fogalma már Buddha első beszédében megjelenik (Dharmacsakra pravartana szútra. A szentírások szerint, amikor Buddha elmondta ezt a szútrát, akkor ezt öt aszkétának szánta, akikkel korábban együtt gyakorolt szigorú mértékletességet.

 

 Mahájána kontextus

 

A Mahájána buddhizmusban a Madjamika ("Középút") iskola a "középút" módszerét hirdeti abban a metafizikai kérdéskörben, melyek szerint a dolgok végül is vagy léteznek vagy nem léteznek.[5]

 

A Tendai iskolában a "középút" azon két tézist ötvözi, miszerint minden dolog "üres" és ennek ellentétét, hogy minden dolog rendelkezik érzékelhető tulajdonsággal.[6]

A Zen buddhizmusban a középút leírja, hogy hogyan szabaduljunk meg szélsőségesen egyoldalú nézeteinktől. Például a nagy Huineng mester egyik szútrájának (Platform szútra) tizedik fejezetében útmutatást ad, hogy hogyan adjuk át a dharma tanításokat. Felsorolja a tudat 36 alapvető ellenkezését és tárgyalja a szélsőségektől mentes módszert.

A középút tana: 

Bővebben: Katt!